Az út New Yorkba

Ezt a bejegyzést most többé-kevésbé élőben írom (bár a blogra való feltöltés időpontja jóval később van). Az utazás részét mindenképp párc perces eltéréssel a történtekhez képest (amíg a laptopom akkuja bírja), aztán az USA-ban töltött időt majd meglátjuk...

3:00
Felkeltem röpke két órája tartó álmomból. A bőrönd – tegnap vettem hollandiában, szerintem valami baromi jól néz ki - már bepakolva, csak egy két dolog hiányzik, mint pl. fogmosó cucc, meg hasonlók. El kell készülnöm időben, mert a taxi jön fél négyre, úgyhogy irány a konyha kávéért.
3:55
A taxi mar 3:25-kor megjött, nem kellett hívni, előző nap, interneten foglaltam le. Angolul beszélő (bár nem túl jól...) sofőrt, kombi autót, kártyával fizetés lehetőségét külön lehetett kérni. Persze kb. 5 perc alatt megérkeztünk a pályaudvarra. Korábban már megnéztem szintén neten, milyen vonattal kell mennem, de jegyet nem tudtam venni valamiért online. Mivel persze hajnali 4 körül van, nem reménykedtem benne, hogy van a pénztárnál valaki, de nem is szükséges. Mi különbözteti meg a nyugatot a kelettől? Az ok, hogy otthon is lehet automatából jegyet venni – Fótra illetve egyéb Bp. elővárosi célokra magam is megtettem már többször, abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy egy átszállásos, messzebre szóló jegyet is lehet-e így venni, én még nem próbáltam...Itt ezzel semmi gond nem volt, mindent ki lehetett választani amit interneten is egy többnyelvű érintőképernyős automata segítségével. Ahogy mondtam, lehet hogy ez otthon is lehetséges, de abban (majdnem) biztos vagyok hogy nem lehet csak úgy kinyomtatni magadnak a menetrendet. Itt a vásárlás után jutott eszembe, hogy nem tudom melyik vágányról melyikre kell átszállni az egy szem átszállás helyén, pedig azt jó lenne, nem helyben kitalálni (sőt, az átszállás helyét sem tudtam J). Na az utazás paramétereinek benyomkodása után most nem a jegyvásárlást, hanem a menetrend megnézést választottam. Ki is írta szépen, gondoltam lementem a telefonomban, de megláttam a „menetrend nyomtatása” gombot, gondoltam megpróbálom. Ezt kaptam eredményül: pontos leírása az utamnak, helyes kis kártyán, időpontokkal, helyekkel, peronnal. Az egész persze ráadásul 5 perc volt, úgyhogy most elég sok időm van addig amíg jön a vonat (4.11)
4:00
Ahogy a korábbi példa is mutatja, a különbség nyugat és kelet között szerintem a kis dolgok jelentik. Mint pl. hogy a münsteri pályaudvaron ok, hogy csak lépcső van a peronokhoz, de van egy kis szállítószalag a lépcső mellett, amire fel lehet tenni a bőröndöt így nem kell(ene) megszakadni felfelé cipekedésben. A zárójel nem véletlenül van, természetesen félúton valamiért megállt a szalag, szóval azért mégiscsak nekem kellett felszenvednem vele a fél utat. Amúgy nem tudtam otthon lemérni, szóval csak remélem, hogy belefér a 25 kg-ba, ami engedélyezett a repcsiken.
4:40
Már a vonaton ülök Düsseldorf felé (innen fogok Berlinen át Newark-ba reppeni). Ami miatt billentyűzetet kellett ragadnom, hogy a kaller itt multifunkciós, egyrészt csekkolja, pecsételi a jegyeket, másrészt meg kávét, teát, meg csokit árul, mint a légiutaskísérőkJ. Én magam ugyan nem vettem igénybe, mivel egy jókora redbull lapul a zsebemben egyelőre még azzal is várok, mert nem tudom eldönteni, hogy inkább szenderegnék egy kicsit, vagy éber akarok lenni.
5:35
A kérdés eldőlt, Gelsenkirchenben a két vonat között bedobtam a redbull-t, mert amúgy is unatkoztam. A vonat, ami a reptérre visz, megjött időben, ez már szinte tele van, nem úgy mint a korábbi, amin Münsterből jöttem. Az utazóközönség leginkább melósokból áll, de azért vannak itt irodai dolgozók is szép számmal, gondolom, akik 6-kor vagy fél hétkor kezdenek valahol Düsseldorfban. Hát nem lehet kellemes. Azért megmelengette szívemet a reggel fél hatkor söröző jómunkásemberek látványa – azt nem tudom, hogy bedobták-e a kis felest (mondjuk Jager-t) is az ABC előtt, a kávé mellé mint otthon, de talán itt az nem szokás.
Leült mellém két lány akik szintén Münsterben szálltak fel bőröndökkel és mivel ott szálltak át, ahol én, valószínűsítettem, hogy szintén a düsseldorfi reptérre tartanak...ez így is van, egy sanda oldalpillantással tudomásomra jutott, hogy Heraklionba repülnek (Kréta). Erről persze eszembe jutott Orsi, meg hogy ha jövőre is ott lesz még, akkor mostmár tényleg meglátogatom valamikor. A vonat most már tényleg tele van, és a következő állomás a reptér (közben már 5:50). Mivel a gép csak 7:20-kor száll fel, tengernyi időm lesz, hogy keressek egy helyet, ahol nyomtathatok. Majd elmondom később, miért.
7:05
Természetesen a tengernyi idő arra volt elég, hogy pont végigmenjek a check-in-en, meg a biztonsági ellenőrzésen (nameg hogy beszerezzek egy üveg jó féle Captain Morgan rumot a duty free-ben) és megérkezzem a kauphoz, beszálláshoz (6:50). A nyomtatásról: mivel biometrikus útlevelem van, nem kell vízum az USA-ba, csak egy beutazási engedély, amit online kell kitölteni és az generál egy számot. Na ezt akartam kinyomtatni, de a néni azt mondta a check-innél, hogy elég, ha a számot tudom. Remélem tényleg így lesz, mindenesetre azt elmentettem a telefonomba. Közben persze bemondták hogy a gépnek valami műszaki problémája van (khm...) és hogy csak 7:20-kor fognak új információval szolgálni. Értitek, amikor már fel kéne szállni. Nagyon remélem, honem késem le a csatlakozásomat, mert akkor nagy gebasz van. Már így is necces, mert 50 perc van az átszállásra, ami elvileg elég kell hogy legyen, de pl. nem tudták kinyomtatni a boarding pass-omat a másik járatra, szóval még Berlinben is be kell checkolnom...lehet hogy izgi lesz.
Amúgy ha Berlinben nem találok egy dugaljt, akkor már nem sokat fogok írni, mivel hogy nemsokára lemerül a laptop.
8:05
A gépet törölték, a következő Berlinbe 9:20-kor száll fel, nekem Berlinből 9:35-kor indul a másik, így lehetetlen, hogy elérjem. A helyzet megoldása: átfoglaltak egy közvetlen Düsseldorf-Newark gépre, ami 12:10-kor száll fel és helyi idő szerint 14:25-kor van Amerikában. Ez kb. 1.5 órával később van, mint az eredeti repcsim, szóval nem egy nagy ügy. Valójában Andrisnak szerintem így még jobb, mert amúgy 4-re ment volna ki anyukája elé, így legalább kevesebbet kell várnia, miután megittuk a welcome sört. Zolinak sem sokkal rosszabb, annyi a különbség, hogy most ő vár rám kb 40 percet, nem én rá egy órát J. Írtam mindkettejüknek sms-t, remélem megkapják. Ráadásul kaptam kajajegyet is 10 EUR értékben, amúgy is éhes voltam...persze ez itt a reptéren kb 1 szendvics.
Kíváncsi vagyok milyen gép, amivel menni fogunk remélem jumbo (ha már azt hiszem Airbus A380 nem lehet). Töltés ügyben most már tényleg muszáj leszek találni valami megoldást.
11:00
Találtam egy éttermet, ahol tudtam tölteni és kicsit dolgozni is. Amúgy elég lassan telik az idő. Boarding...
12.00
Még egy kis munka, ettől persze a gép is merül, mint az állat, úgyhogy legközelebb szerintem már csak Amerikából jelentkezem be.
21:00
Megérkeztünk végre. Az út elég eseménytelenül telt és persze nem Jumbo-val utaztunk. De nem bánom, mert hogy ilyen kis fejtámla épített monitorok voltak, amin mindenféle szórakoztató műsorokat lehetett nézni. Én pl. megnéztem a Vasember 2 és a Prince of Persia filmeket...nem a legújabbak, de én még nem láttam őket, szóval nekem ok volt J. Ez direkt vicces, mert Brigivel próbáltunk letölteni filmeket, hogy ne unatkozzam az úton, de aztán nem sikerült végül a gépemre (vagy a telómra) másolni őket...de így nem is kellett.
Andris és Márk is már a reptéren vár, Zoli elveszett útközben, csak holnap jön.
Magáról a New York-ban töltött időről majd külön írok.