Találkozás egy régi baráttal

Eltelt a második hetem is itt Hollandiában...sikerült elintéznem a papírmunkát a bankszámla nyitás körül, szóval hamarosan lesz már holland bankkártyám is, illetve először kipróbáltam a benzinkártyára tankolás csodáját. Egy Esso Express (és nem Disco Express :)) kutat választottam. Ennek az a lényege, hogy egyáltalán nincs kiszolgáló személyzet, a háttérben lévő shop-nak látszó épület szerintem csak fake (azóta már láttam hasonló kutakat, ahol egyáltalán nem volt épület sem, csak az út mellett egy kiálló két tankoló állomással), hanem a tankolást magad intézed (eddig semmi új), de csak azután indul meg a benya, ha már a kártyádat behelyezted a kútnál lévő terminálba (bankkártya vagy mint az én "fuel card"-om).
Maga a tankoló állomás valami hasonló módon néz ki:












Szerintem ilyenből szerintem nem ártana több Magyarországra is.
Még jobb dolog a tankoláson és bankoláson kívül, hogy végre kitűztük együtt a félév során megvalósítandó céljaimat ráadásul ütemezéssel, így mostmár el is kezdtem dolgozni valójában :).

Átköltöztettek egy másik irodába, ennek egyetlen hátránya, hogy most háttal ülök az ajtónak, ami köztudottan a legrosszabb hely egy szobában. Viszont a mellett az ember mellet vagyok, akivel valószínüleg a legtöbbet kell majd beszélnem a munka során.
Mire mindez lezajlott, már el is telt a hét, szombaton pedig egy régi ismerősömet látogattam meg Hágában, akivel mostanában sajnos nem igen tartottam a kapcsolatot. Az űt kb. 1 óra 30-40perc. Persze elvileg, mivel a városba beérve ismét csak a telefonomon lévő googlemaps-et használtam, ami viszont sajnos nem jelezte, hogy a megadott útvonal egyik utcáját lezárták a forgalom elől (azt hiszem valami átépítés van). Ez még hagyján, de nem csak Arnhem van tele egyirányú utcákkal (és szintén forgalom elől lezárt sétálóutcákkal is), hanem bizony Hága is, szóval kb fél óráig kerestem az alternatív útvonalat. A címen végül egy klasszik holland lakást találtam (sorház egyik tagja, ajtóból egyből lépcső felfelé, keskeny ámde magas a lakás, 2 szint). Annamari (merthogy így hívják a vendéglátómat) éppen a lámpát szerelte a konyhában a házi nénivel, úgyhogy amíg végeztek, beleolvastam néhány könyvbe a Hollandok-ról. Ebből az egyik (ezt kedves volt fóti beszerzőknek üzenem) segített megérteni, miért viselkedik oly "bunkón" kedvenc holland projekt manager-ünk...A másikat pedig már korábban is említették a holland kollégák, hogy igen csak jó könyv és még igaz leírást is ad róluk (mindamellett, hogy vicces). Úgyhogy el is kértem őket kölcsönbe, hogy majd itthon elolvasom, de persze végül elfelejtettem elhozni őket... na majd legközelebb. Annamarival átbeszéltük az elmúlt kb 2 évet, amíg nem találkoztunk, miközben valami bonyolai szerűt alkotott a konyhában, ami igencsak finomra sikerült bytheway. Azután besétáltunk a városba (merthogy a bénázásom miatt elmulasztottuk a felszállást a villamos-ra, nem tudtam időben kilyukasztani a jegyet, merthogy itt a megállóban kell, nem felszállás után...), majd beültünk a Huppel nevű pub-ba, ahol a pultos srác már előre köszönt Annamarinak, mint kiderült a nyáron elég sokat járt ide, és megjegyezték :). Gondoltuk, iszunk egy(-két) sört, aztán valami táncolós hely felé vesszük az irányt, csak az volt a gáz, hogy ő sem ismerte annyira a helyeket, szóval a mellettünk ülő lányoktól kértünk segítséget, akik útbaigazítás helyett elkísértek inkább minket a Danzig nevű helyre. Na hát az élnményt, ami beléptünkkor fogadott minket leírni sem tudom, addig valami dance sláger szűrődött ki a helyről és pont mielőtt bejutottunk váltott egy igen jó (és nem rádióslágeres) hip-hop-ba, ami ugyan csak egy kb 1 percig ment, viszont utána betették a "Let me clear my throat"-ot (aki ezt a számot újra "eszembe juttatta", azt innen is puszilom):

Bár nem a fenti, hanem kicsit táncolhatóbb változat ment, nekem már nem is kellett több, már tudtam hogy ez a buli jó lesz. Long story short, így is történt, táncoltunk vagy fél ötig, nagyon ott volt a buli. Ma még kimentünk a tengerparta, mert én nagyon szerettem volna látni és a nap is kisütött (végre), de nem volt benne sok köszönet, mert bár gyönyörűen nézett ki, baromi nagy volt a szél és nekem pl. lefagyott a fülem.
Mindegy, a helyek nagyon nagyok voltak de a terv, hogy legközelebb Amszterdam-ba megyünk, nade majd meglátjuk...Hazafelé már sokkal rövidebbnek tűnt az út (és nem csak azért mert kijutni a városból sokkal könnyebb volt, mint befelé :)) és a tempomat-ot is eleget használtam (mondjuk azt odafelé is). Az egészről található itt egy képgaléria, a diszkós-fáradós-ittas képeken kéretik nem nagyon nevetni/botránkozni :)

Haga

A végén lévő képekkel csak a holland közlekedés fejlettségét szerettem volna bemutatni (4 sáv, autópálya teljesen be a központig, ahol elmegy az épületek alatt, egy elég komoly csomópont), illetve a pálya mellett szélturbinákat és hasonlókat :))
Amúgy meg ma beszéltem anyuékkal skype-on, és boldog névnapot tudtam kívánni apukámnak illetve tesómnak, de Isten éltesse őket innen még egyszer! :)